Pàr napja beindult itt is az a tavasz, amikor végre minden viràgzik. A domboldal a kankalinoktol sàrgàllik. A kiskertek ezer szinben pompàznak a tulipànoktol, és a pillangok csak ugy repdesnek mindenfelé.
„ De eljön az idő – ami valójában már el is jött –, amikor a hely, ahová
mentek, hogy Istent imádjátok, nem számít majd. Az számít Isten előtt,
hogy ki vagy, és hogyan élsz. Imádatotoknak lelketeket kell lefoglalnia
az igazság keresésében. Ilyen embereket keres az Atya: azok, akik
egyszerűen és őszintén önmaguk előtte az imádatuk során. Isten őszinte
abban, hogy önmagát adja – ő Lélek. Azoknak, akik őt imádják, lényük
legbensejéből kell ezt tenniük, lelkükből, igazi valójukból,
tisztelettel ” (Jn 4:23-24, MSG ).
Nem is sejtettem, Orsi, hogy ilyen gyorsan be tudom teljesiteni a kivànsàgod, ma màr a füben fekve viràggal a hajamban horgoltam és olvasgattam délutàn 1-töl egészen mostanàig (19:47). Olyan szépséges szinte nyàri meleg volt egész nap, hogy erre nem szàmitottam. Jo kis idöszaknak nézünk elébe, ha ez igy marad! és màrpedig a nyàr közeleg! Vàrom.