Péntek tizenhárom

A cím valójában csupán csak a dátumra utal, amikor ez az eset megesett. Vagyis elesett. Tudniillik én. Biciklivel.

Egy napos péntek délután gyanútlanul indultunk útnak a városon át. Az önbizalmam még nem elég nagy ahhoz, hogy folyamatosan teljes sebességgel haladjak, vagy hogy veszélyesebb manővereket hajtsak végre. Így sejthetitek, nem én kerestem a bajt. A cél előtt egy méterrel, ahogy az lenni szokott. Ráfordultam az útról a járdára. Csúnya vége lett. Most a térdem bánja. Meg én.

De valahol az ötévesek büszkeségével viselem, hiszen csak aki semmit nem tesz, az nem véthet hibákat. Azt kivéve, hogy semmit tenni is hiba.

"Aki tehetné a jót, de nem teszi, bűne az annak."

Munkaidő

Sok? ×  Nem sok? × Hogy bírod? ×  Hogy teljesítesz? ×  Mikor teljesítesz jobban?  × Túlóráid vannak elegen?  ×  Kötelező óraszám?  × Minden oké? ×  Hogy mennek a dolgaid otthon? ×  Nem túl megerőltető? ×  Ez csak átmeneti állapot. ×  Volt már rosszabb. ×  Meddig dolgozol ma?  × Tudunk találkozni? × Alszok másnapig. × Holnap megbeszélés. × El tudod még ezt intézni? × Nem lenne gond, ha... × Cseréljünk, ha lehet. × Nem lesz az túl sok neked? × Voltál már szüneten? × Fáradtnak tűnsz. × Tartsunk szünetet. × Jövő héten nálad van a lányod? × Hányan leszünk holnap? × Felőlem mehetsz. × Holnap rövid napom van. × Kivehetek két szabadnapot? × Hol töltöd a vakációt? × Az iskolaszünet.  × Csináljuk, úgy, hogy...  ×  Ezt már csak tőle kell megkérdezni.  × Az beleszámít, igen.  × Gondold végig, hogy lesz neked jobb.

Csak néhány kérdés, ami nap mint nap elhangzik, és most a fejemben cikázik.

Generáció

Tíz év különbség sok. Elég arra, hogy más értékrendünk legyen, különböző társadalmi problémákra legyünk érzékenyek, és más kommunikációs formákat részesítsünk előnyben.

Hogy ki és mi fontos a hétköznapokban, talán nem tudatosan döntötted el. De látszik a testtartásodban, hallatszik a hangszínedben, leolvasható a képeidről és a naptárodból. Vajon, amit láttatsz, az egyezik azzal, amit mutatni akarsz? Figyeld meg önmagad! A megismerés legjobb módja a megfigyelés. És a legtöbb időt kivel töltöd? Magaddal. Jó esetben mindig magadnál vagy. A legjobban neked kell tudnod, hogy te ki vagy. Mire hogy reagálsz, kit engedsz közel, mi okoz örömet, félelmet, fájdalmat...

Ma reggel az esőerdők védelméről olvasgattam, olyan politikai döntésekről, amik a természet, a környezetünk jövőjét nagyban befolyásolják. És már nem lehet azt mondani, de hiszen mi közöm van Venezuelához! A világ egyre kisebb, és bizony megérezzük annak a következményét Magyarországon is, ha ott egy erdőgazdálkodást nem elég körültekintően gondoznak.

Hogy ki mit gondol a nemek és szexuális beállítottságok kérdéséről, szintén korfüggő IS.

Amin egyikünk mosolyogni tud, azon a másik még felidegesíti magát.

Kritikusan beszélsz valakinek a profiljáról, de szó nélkül hagyod a barátod érzelmi problémáit.

Általános iskolában még a legjobb barátnőm gyalogolt át hozzám délután a leckefüzettel, hogy ne kelljen annyit utólag pótolni a betegségem miatt. Gimiben már sms-t írtunk, főiskolásként emailt. Tíz évvel később (most) meg videochatben/vlogban értesül az ember percre pontosan a legfrissebb sulis pletykákról külföldön is.

Pff.

Ha fiatalnak érzed magad, tölts időt "korodbeliekkel"! :D :D

Egy hóember élete

Egy szép napon januárban befelhősödött az ég. De úgy az egész. Fehéren, habosan, ahogy csak havazás előtt szokott. És el kezdte hinteni a földet fehér laza hócukorral. Kitartóan havazott. Néha apró kemény szemekkel, néha nagy puha, lágyan hulló kispárnákkal. A fűszálak meg szépen összegyűjtötték őket. Egy szem, két szem, és szép lassan fehérré váltak a kertek, a háztetők. A kertben az asztal, a székek, és minden, ami alapvetően színesre van tervezve egy átlagos napon. De ez a nap egy hóeséssel megáldott hófehér nap volt.

Az előző napi tapasztalatokból és persze az időjárás jelentésből tudtuk, nem sokáig maradnak majd a tárgyak ünnepi fehérek. Egy napon belül olvadni kezd majd a hó. És visszaáll minden a régi kerékvágásba. Ezért aztán a szép havas estét kihasználva gyorsan felöltöztünk, és kiszaladtunk a kertbe. Hógolyóból hólabda lett, hólabdából hótorony, hótoronyból hóember. Kalappal, répával, ahogy illik. Rövid kis életére való tekintettel készítettünk egy-két fényképet, aztán magára hagytuk a hóesésben.

A későn érkező szomszéd gyerekek lapáttal megigazították az alakját, körbeugrálták, megdobálták.

Reggel látható jeleit mutatta az olvadásnak, és a répa derékmagasságba költözött.

Aztán délutánra teljesen összezuhant. Kalap, répa és hótest a földön landolt. Hóemberből hólabda, hólabdából hókupac, hókupacból pocsolya, pocsolyából sár lett. Felszívódott, mintha soha ott se lett volna.

És minden visszaállt a régi kerékvágásba.

https://www.youtube.com/watch?v=REv97ddehSM

Ha muszáj

Orvosnál voltam ma, ami nem a kedvenc elfoglaltságom. Még fogorvoshoz is szívesebben megyek, mint háziorvoshoz. Mert oda mindig úgy kell elvonszolnom magam, amikor a betegség már utolért. De ma ráadásul a mosolygós fiatal doktornéni és a kertészeti újságokkal teli tágas, világos váró helyett, a helyettesítő orvos rendelőjét kellett felkeresnem. Messze van, sokan voltak, szűk sötét termekben. Betegen. Egymás lábát taposva. A váró akkora volt, mint a régi tetőtéri kisszoba Ócsán. Az első öt percben annyira beszorítva éreztem magam, hogy majdnem hazajöttem. Csukott szemmel próbáltam magam kényszeríteni a maradásra. Aztán egy óra elteltével kezdtek fogyni a betegek a váróból, kicsit kinyújthattam a lábam. De tényleg, nem túlzok.
Ami meglepő volt, hogy 10 betegből 8 külföldi származású volt. A neveiket hangosan mondva hívták be. Innen tudom. De a személyzet is legalább 5 féle nyelven beszélt egyszerre a rendelőben. Az egyetlen pozitív a látogatásomban az volt, hogy a doktornő, aki fogadott (több orvos is dolgozott ott), magyar volt! Kérdezte, mik a panaszaim, mit szedtem be rá, és mondtam, hogy Algoflex-et. Persze nem ismerte, aztán hozzátettem, hogy Magyarországról hoztam magammal. Akkor kérdezett rá, hogy akkor mégiscsak magyar vagyok? Mert a névből ítélve sejtette. :) Aztán viszontlátással köszöntünk el egymástól. 

Mama

Tegnap egy pillanatra megállt az élet. Aztán folytatta. Mi mindannyian itt lenn a földön, a kis házainkban, a lényegtelen problémáinkkal. A mamám meg az örökkévalóságban, könnyed lélekként.

Megfoghatatlan ez a távolság, ami lehet, hogy közelebb van, mint valaha. Már nem korlátoz tér és idő. Nincs többé: -nem érek rá, -nem érek oda. Nincs több botladozás, ügyetlenkedés, hazudozás, hibáztatás, szemrehányás, szeretetlenség. Csak Ő van. A Mindenható. Tisztán és dicsőségesen. Mindent betölt. Szeret. Elfedez.

"Majd erős hangot hallottam a Mennyből, amely ezt kiáltotta: „Isten otthona most már az emberek között van. Ezentúl Isten együtt lakik az emberekkel, akik népévé lesznek. Ő maga lesz velük, Istenükké lesz,

és minden könnyet letöröl a szemükről. Nem lesz többé halál, nem lesz több gyász, sírás és fájdalom, mert a régi dolgok elmúltak.” 

Jelenések könyve 21:3-4.

Mi vagyunk a régiek. Ő már új.

Idő

Idők. Kulcsok. Ajtók. Történtek. Az idők gonoszak. Gondolom, nem én vagyok az egyetlen, aki így év vége felé újból és újból átgondolja az idejét. A már itt a földön eltöltött idejét, a még előtte álló idejét. A hasznos és haszontalansággal eltöltött időket. Az aktívan töltött időt, a lustán elmúló időt. A kedves időket, és a haragos időket. A tömeges, családos, baráti és magányos időket. A csendes és a vidáman harsogó időket. Nem csak, ami egy évbe belefér. Mit tettem jól, mit ismételnék meg bármikor szívesen, mit szeretnék elfelejteni, ha lehetne. Mi az, amiért visszatekerném az idő kerekét, hogy egy második egyetlen esélyt kapjak, és éljek vele...

Efézus írja az ötödik könyvében: "Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek, ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata."  Efézus 5:15-17.

Én ennek engedelmeskedve hoztam meg addigi életem legtöbb bátorságot igénylő döntését, és azóta is annak gyümölcseiből élek.