Tegnap egy pillanatra megállt az élet. Aztán folytatta. Mi mindannyian itt lenn a földön, a kis házainkban, a lényegtelen problémáinkkal. A mamám meg az örökkévalóságban, könnyed lélekként.
Megfoghatatlan ez a távolság, ami lehet, hogy közelebb van, mint valaha. Már nem korlátoz tér és idő. Nincs többé: -nem érek rá, -nem érek oda. Nincs több botladozás, ügyetlenkedés, hazudozás, hibáztatás, szemrehányás, szeretetlenség. Csak Ő van. A Mindenható. Tisztán és dicsőségesen. Mindent betölt. Szeret. Elfedez.
"Majd erős hangot hallottam a
Mennyből, amely ezt kiáltotta: „Isten otthona most már az emberek
között van. Ezentúl Isten együtt lakik az emberekkel, akik népévé
lesznek. Ő maga lesz velük, Istenükké lesz,
és minden könnyet letöröl a
szemükről. Nem lesz többé halál, nem lesz több gyász, sírás és fájdalom,
mert a régi dolgok elmúltak.”
Jelenések könyve 21:3-4.
Mi vagyunk a régiek. Ő már új.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése