2013. július 2., kedd

Vàratlan reakcio

Nyàr közepe van. Derült égböl hirtelen beborul az ég, szél, dörgés, elkezd szakadni. Majd jégesöbe csap àt. Mindenki menekiti a kinti dolgait. Gyerekkiàltàst hallok. Kinézek, hàt erre nem a szomszéd gyerek ugràl lent a pocsolyàban?! Gumicsizma, esernyö, és élvezi a vihart... :D

Csendes vizekhez terelgetsz engem

Tegnap kimentem kicsit az erdöbe csendesedni. A patak partjàn vezetett végig az ösvény nyakigérö lapulevelek között többnyire. Egy helyen, ahol àllatok nyomait is felfedezni véltem, lementem a partra ücsörögni kicsit. Nem volt égetö höség, de a nap kellemesen sütött. A viz tetején csak ugy zsongtak a repülö àllatok. A fàk levelein visszatükrözödött a viz hullàmzàsa. A patakbol pedig ujbol és ujbol kishalakat làttam fel-fel ugràlni egy-egy szunyogért. Idönként egész testükkel kiemelkedve a vizböl.

Ez volt maga a békesség.