A cím valójában csupán csak a dátumra utal, amikor ez az eset megesett. Vagyis elesett. Tudniillik én. Biciklivel.
Egy napos péntek délután gyanútlanul indultunk útnak a városon át. Az önbizalmam még nem elég nagy ahhoz, hogy folyamatosan teljes sebességgel haladjak, vagy hogy veszélyesebb manővereket hajtsak végre. Így sejthetitek, nem én kerestem a bajt. A cél előtt egy méterrel, ahogy az lenni szokott. Ráfordultam az útról a járdára. Csúnya vége lett. Most a térdem bánja. Meg én.
De valahol az ötévesek büszkeségével viselem, hiszen csak aki semmit nem tesz, az nem véthet hibákat. Azt kivéve, hogy semmit tenni is hiba.
"Aki tehetné a jót, de nem teszi, bűne az annak."
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
A reformàcio utàn ök se elégedtek meg a vàltozàsokkal, nàluk is van bemerités, és olyan zongoràs közös énekeket énekelnek, mint a baptis... -
Szerdán a gyerekekkel egy farmon ébredtünk. Csicseregtek a madarak, zümmögtek a legyek, és a farmer büszkeségét, a szelíd birkanyájat trakto...
-
Ez már történelem. Age of-ot játszottam a zámolyi nappaliban az öcséimmel. Amikor még csak egy gépünk volt, és azon is fejenként egy óra vol...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése