Birkatermészet

Szerdán a gyerekekkel egy farmon ébredtünk. Csicseregtek a madarak, zümmögtek a legyek, és a farmer büszkeségét, a szelíd birkanyájat traktorral mentünk megnézni. Voltak barna bárányok, fehér bárányok, hím és nőnemű bárányok, kicsi és nagy bárányok. Nekünk pedig szabadott bemenni közéjük. Csakhogy a bárányok olyannyira szelídek voltak, hogy meg se várták, míg a csoportunk átbukdácsol a kerítésül szolgáló hálón, elindultak felénk. Úgy 50-60 szép szelíd bárány. Aztán meglátták, hogy szabad az út a szomszéd legelőig, és bégetve ugráltak át egymáson, hogy kijussanak. A gyerekek meg könnyesre sírták a szemüket, és próbáltak öten egyszerre felkapaszkodni rám ijedtükben. Amikor az egész nyáj eltávolodott tőlünk, átadtam a gyerekeket a kolléganőmnek, és futottam, hogy legjobb tudásom szerint segítsek a farmergyakornoknak visszaterelni a nyájat, mielőtt a csoport másik fele megérkezik a traktorral. Szaladtam, mint egy juhászkutya. 😁 Mire a gazda odaért, már nyoma sem volt az esetnek, csak a gyerekek pityeregtek még. Nem akarta elhinni. Aztán megnyugodott ovis és bárány, és végül mindenki együtt heverészett a fűben órákig a szelíd birkanyájjal.