Most értünk haza. Nagyon fàradt vagyok. Ugy izgultam egész
nap! Elötte, hogy mit kapok, utàna, mert görcsbe àllt a gyomrom. ;:D De
megérte!!
Vitorlàzo repülövel repülhettem!!! Az olyan, amit egy
màsik repülö huz fel a magasba, mert nincsen motorja. Attol függetlenül
a leggyorsabban több, mint 250 km/h-val is mentünk! :)) Seb vezette,
nem én. :D Nem volt félelmetes, csak néha, amikor a légàramlat dobàlt
egy kicsit. Na akkor volt halàlfélelmem, de nem sokat. Amugy végig enyhe
hànyingerem volt, de türhetö. A làtvàny viszont...!!!! Megnéztük az
egész környék térképét felülröl. Làttam a falunkat, a nagy tavakat, kis
folyokat, csodàs nagy zold legelöket, vàrosokat, repültünk szorosban, és
olyan magasan, hogy a felhöket szeltüK. Meg olyan közel a hegyhez, hogy
meg tudtam mondani, milyen viràg nö rajta.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
"...fesztelenül, mintha egyedül lennénk, és vidàman, mint a legkellemesebb tàrsasàgban." Charlotte Bronte: Jane Eyre
-
ötletek: Ha naponta, az esti fürdés után áttörüljük a kézfejünket langyos tej és egy fél citrom kifacsart levének elegyével, puha tapin...
-
Szerdán a gyerekekkel egy farmon ébredtünk. Csicseregtek a madarak, zümmögtek a legyek, és a farmer büszkeségét, a szelíd birkanyájat trakto...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése