2013. június 27., csütörtök
ülök a szobàmban
ülök a szobàmban, és zenét hallgatok, olvasok, és arra gondolok, még pàr napig vagyok itt, ezt otthon is tudom csinàlni, mér nem megyek inkàbb kiràndulni, aztàn ràjövök: dehogy tudom ezt otthon megtenni! Otthon mindig szaladok valahovà. Ha meg nem, màsok hivnak. Az otthon ritkàn a heverészés helye. Pedig nekem fontos.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Szerdán a gyerekekkel egy farmon ébredtünk. Csicseregtek a madarak, zümmögtek a legyek, és a farmer büszkeségét, a szelíd birkanyájat trakto...
-
Azt mondjàk, a vilàg leghiresebb csokja. De ami a legérdekesebb benne, hogy a megalkotoik se elötte, se utàna nem talàlkoztak többet. A ké...
-
A reformàcio utàn ök se elégedtek meg a vàltozàsokkal, nàluk is van bemerités, és olyan zongoràs közös énekeket énekelnek, mint a baptis...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése